Mikor és mennyit tápoldatozzunk?

A növényeknek a növekedéshez, a virágok és termések kifejlesztéséhez tápanyagokra van szükségük melyeket tápoldatozással pótolhatunk.

A vásárolt műtrágyák és tápoldatok csomagolásán legtöbbször a tápanyagok vegyjelét tüntetik fel, amelyet az elemek neve után. A vegyjeleket érdemes megjegyezni, ha könnyűszerrel akarunk különbséget tenni a tápoldatok között.

☀️Makroelemek a nitrogén (N), a foszfor (P), a kálium (K), a kalcium (Ca), a magnézium (Mg) és a kén (S). A mikroelemekhez soroljuk a vasat (Fe), a bórt (B), a cinket (Zn), a mangánt (Mn), a rezet (Cu) és a molibdént (Mo). Utóbbiakat nyomelemeknek is hívjuk.☀️

👉 Figyeld a csomagolásokon lévő jelzéseket és azok %-os hatóanyagtartalmát is!

A különböző hatóanyagok mennyiségét egyenként összeadva, általában a 20% fölötti hatóanyagtartalmú tápoldatok a legjobbak, mert ezekben már elegendő tápanyag van. Fontos követelmény a klorid-mentesség, és az alacsony sótartalom. Kémhatásuknak közel semlegesnek kell lennie (pH 6-7).

Tápoldatok használata 👉👉👉

A növények fejlődésének egyes szakaszaiban más-más tápanyagokat igényelnek:

A növények kezdetben szárukat és a lombtömegüket fejlesztik. A növekedési szakasz után a növények az úgynevezett generatív fázisba lépnek, amikor virágot és termést hoznak.

A növekedéshez sok nitrogén kell, míg a virágzáshoz nagyon sok foszfor és kálium. A raktározó szervek kifejlődését a kálium segíti elő. Ezért például a kaktuszok, illetve a fák számára a magas kálium arányú tápoldat a kedvező. A levéldísznövényeknek (fikusz, jukka) magas nitrogénarányú, míg a virágukkal díszítő szobanövényeknek (ciklámen, fokföldi ibolya ) és a virágzó balkonnövényeknek (muskátli, fukszia, bakopa, lobélia, verbéna, petúnia) magas foszfor- és káliumarányú tápoldat a legjobb.

A tápoldatokat a növénytől függően, de nyáron gyakrabban (akár hetente kétszer), télen pedig ritkábban (két- három hetente) alkalmazzuk. A használat gyakorisága és a hígítás tekintetében mindig kövessük a csomagoláson feltüntetett használati utasítást.